Olyan embernek gondolom magam aki extra nagy lendülettel söpör végig az életen. Nem igazán tudok egy helyben ülni, kellenek a tervek és a kitűzött célok. Amíg elérem, addig menetelek, megállás nélkül, optimistán, 200% -on pörögve. De néha én is elfogyok, ha csak kis időre is.
Ez történt a minap is. A sulival nagyon nagyon jól haladok, úgy néz ki két hónap alatt az egészet sikerül letudnom és mehetek az ösztöndíjas képzésre máris, erről később írok majd. Mivel nem szeretnék a kelleténél több időt távol lenni a munkaerőpiacról, aktuálissá vált a "hogyan tovább a suli után" kérdés is. Így hát elmentem egy pályaválasztási tanácsadóhoz. Jómagam is ezt a szakmát tanultam, volt bennem egy halvány reménysugár, hogy talán itt majd lehet vele szuper munkám. Sajnos ez a reménysugár tényleg nagyon halvány.
Az oké, hogy a svédet max szintig kell vinni, ez csak természetes, ha tehénfejő leszek, akkor is szeretnék a lehető legjobban beszélni svédül. Még a perfekt angolt is bezsúfolnám valahogy az életünkbe, de az egyetemre, hogy kiegészítgessem, svédesítsem a diplomám, már végképp nincs időm. De ha lenne, akkor is nehezen találnék munkát, nem éppen hiányszakma. Ezekkel a tényekkel indultam haza, mondanom sem kell, le voltam törve mint a bili füle :(
Bár nem terveztem, hogy a szakmámban fogok elhelyezkedni, úgy gondoltam, ha van rá lehetőség, az csak hab a tortán, de ezt hallani nagyon lehangoló volt. Hazafelé a buszon találkoztam az egy nővel a suliból. Néha szoktunk beszélgetni amikor egy busszal megyünk haza, de a suliban másik csoportban tanul. Nyilván látta, hogy mennyire el vagyok kenődve és behívott egy kávéra hozzájuk. Nem szoktam csak így beugrani senkihez sem, és nem vagyok az a spontán típus sem, mégis rábólintottam. Ha már kávé és ha már a nő török, ittunk egy igazi török kávét. A kávét a forró vízben kell főzni, ha akarsz bele tejet, akkor azt is főzés közben kell belerakni. Mi feketén ittuk, és a zaccot is igazságosan elosztotta, amin megdöbbentem, mert eddig nem tudtam semmit arról, ők hogy kávéznak. Amíg ittuk, beszélgettünk, mindenféle dologról, kellemes volt. A zacc szépen lent maradt a csésze alján, ekkor vetette fel, hogy jósoljunk belőle. Nem jósnő, de mint mondta, ennyi buli kell az életbe, szóval csészét cseréltünk, fejre állítottuk pár percre, majd belenéztünk és mondtuk ami először eszünkbe jutott. Mondanom sem kell, betalált :) Nem csak amit mondott, bár nagyon is jól érezte mi kell nekem, hanem az egész, feldobott, remekül szórakoztam, teljesen helyrerakott. Hazafelé eldöntöttem, hogy másnap visszamegyek a tanácsadóhoz és kérek egy időpontot, hogy új pályát keressünk nekem, többek között olyat amit rövid idő alatt is megtanulhatok és amivel könnyen találok majd munkát. Egy rendes munkával rendes fizetés is jár, és arra nagy szükség van a terveinkhez. Most ez a legfontosabb, ha majd akarom, 5-10 év múlva megint váltok és önmegvalósítok. Ki tudja még mi lesz!
A lényeg, hogy sodródok tovább az árral, nem kapaszkodok egy ágba ami árral szembe húzna. Néha tényleg a legváratlanabb helyről jön a segítség. Köszönet a török nőnek, hogy azt adta amire szükségem volt! Igaza volt, ahogy ő mondta, "holnapra fehér lesz az út amit most feketén látsz".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése