És nem csak az étkezésben, de a sportban is követendő példát mutatnak ezek a jó viking emberek. Mindenki sportol legalább egy félét. De ha lehet inkább többet. És a sport mellett hobbiból is sportolnak, sőt hétvégén kikapcsolódásként is sportolnak. Reggel a belvárosban sokakat látni kiskosztümben és sportcipőben kerekezni munkába, vagy futva a hátizsákban az öltönnyel. Hétvégén a kisiskolások fociedzésén is sokszor az apukák az edzők, csak úgy, önszorgalomból, mert sportolni jó. Mozogni nem csak egészséges, de öröm is. Ez az általános gondolat, és ez fertőző. Olyannyira, hogy két hét iskolában ülés után már szenvedni kezdtem egyrészt a mozgás hiányától, másrészt az ez által okozott súlyfeleslegtől, ami most még csak rémálom, de könnyen valósággá válhat ugyebár.
Ezért úgy döntöttem, hogy ezentúl nem csak sóvárogva nézem a futkározó sportasszonyokat, hanem beállok a sorba és elvetem azt a nézetemet, miszerint futni még busz után se.
Ennek örömére gyorsan elmentem shoppingolni, mert nem igazi futó akinek nincs felszerelése. Szerencse, hogy pont a leárazásokkal tarkított januárban találok ki ilyeneket. Vettem futócipőt, persze a legolcsóbbat, és csak utólag jöttem rá, hogy mázlim van, mert tényleg jó is. Azóta fejlesztem a tudásom a mindentudó internetnek és a rutinos futó barátnőknek hála. Ezután végigasszisztáltam egy hét lázas taknyot a Kicsinél, néha megnéztem a felszerelésem és elképzeltem, milyen is lenne ha végre használhatnám. Majd a következő héten hétfőn elszántan a futócuccommal a táskámban vonultam a suliba, ahonnan a délutáni önszorgalmi tanulásról futás címmel leléptem. Elmentem a szomszédos fitness teremig és megrángattam a zárt ajtót. Nem is én lennék, ha nem akarnék bemenni egy zárt ajtón, pláne nem piros pomponos sapkában egy bagettel a kezemben. A fura a dologban az volt, hogy bent ezer ember futott és gyúrt, én őket néztem, ők meg engem a csupa üveg falon át. Gyorsan leléptem, ennyi égés bőven elég volt aznapra, másnap elhívtam egy csoporttársamat, segítsen kideríteni az ajtó rejtélyét, ugye ha nem egyedül égek, az még vicces is lehet. Megfejtettük, ki volt írva az ajtóra, hogy négytől van recepció...
Merthogy kérem szépen, éjjel nappal nyitva tartó fitness terem is létezik, a tagok a kis mágneskártyájukkal tudják nyitni az ajtót, bámulatos, és még senki nem lopta el a futópadot, sőt, minden jó állapotban van. A történet fintora, hogy finoman szólva nem jött össze az együttműködés ezzel a fitness-el, csúnya módon a pénzt elfogadták online, de minden mást többszöri személyes megjelenéssel kellett volna intéznem, és sem a recepció nyitva tartása, sem az üzletpolitikájuk nem tetszett, ugye ha online veszek valamit, akkor nem szeretek feleslegesen háromszor utazni is még érte. Mindegy is, mert amíg a bérletemért küzdöttem, beköszöntött a tél slágere, a vinterkräksjukan, először a Kicsi hányt, egy héttel rá a Nagynak ment a hasa, majd mi is sorra kerültünk Apával. Juhéj, éljen a svéd tél!
De nem olyan fából faragtak, hogy csak úgy le lehessen rázni, és persze nem véletlenül vásároltam be, nem bírnám nézni a felesleges pénzszórást, ezzel kicsit be is biztosítottam magamat. Úgyhogy egy másik, állandó recepcióval rendelkező szuper fitness teremben pár napja megtörtént az első futás. Talpig sztreccsben felugrottam a futópadra, ami valamiért minden teremben a kirakatban van. Mondjuk a táj nagyon szép tényleg, havas fenyőerdőben gyönyörködhetek a teremből, viszont akik éppen érkeznek, azok meg az én kínlódó fejemet láthatják, nem biztos, hogy ez a legjobb reklám... A lényeg, hogy elkezdtem a nagy tervem megvalósítását, miszerint, mire jön a jó idő, már folyamatosan tudjak futni akár fél órát is. Haha, ugye a jó idő nem holnap érkezik, még legalább egy hónap.
folyt.köv. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése