Miért, hogyan, és a többi kérdés...

Azt hiszem a miértre a legtöbb magyar ember ma sajnos nagyon könnyen kitalálja a választ. A mi életünkben is eljött az a pillanat amikor a külföldre költözés képe az izgalmas és kalandos fantáziálásból valósággá vált.  Ez nem sokkal a második kisfiam születése után volt. Éreztük, hogy nem lesz jobb, hogy nem lesz egyhamar vége a lejtőn való száguldásnak, és elhatároztuk. Hogy elmegyünk. Oké, de hová?

Akik ismertek minket tudjátok, hogy kb. minden ország lehetőségét végigvettük, alaposan utánajártunk mindennek aminek csak ismeretlenül utána lehet. Hónapokig olvastuk a blogokat a különböző országokba mar kijutott magyaroktól, mindig alaposan körbejárva a kérdéseinket, amik a megélhetésről szóltak. Két gyerekkel már nem annyira a kalandos része a vonzó.

A mi kérdéseink ezek voltak:

• Mennyi esélyünk van munkát találni?
• Mennyi a legkevesebb fizetés?
• Mennyibe kerül egy albérlet?
• Mennyi a rezsi?
• Mennyibe kerül a havi kaja és egyéb háztartási dolgok?
• Mennyibe kerül az ovi és a suli?
• Milyen a közbiztonság? 

Úgy számoltuk, hogy ezt egy fizetésből meg tudjuk oldani.

Végig néztük Ausztráliát, Kanadát, kicsit az USA-t is, de éppen csak, nem vonzott. Néztük Belgiumot, Angliát, Hollandiát, Írországot, Dániát, Spanyolországot, Olaszországot. Egy kicsit elkalandoztunk Afrikába is, de a legutolsó kérdésünkre a válasz nem volt valami kielégítő... És majdnem összejött egy munka a férjemnek Egyiptomban, de ekkor már nagyon Svédország mellett voksoltunk.

És hogyan? Hiába terveztük közel egy évig, végül nagyon durr bele módon. Minimális anyagi lehetőséggel hirtelen felindulásból. Lesz ahogy lesz alapon kijött a férjem munkát keresni, én meg elkísértem 10 napra. Szállásunk egy napra volt, aztán beindult a mázli áradat! Lett munkám, lett szállásunk. Sokan segítettek, így sikerült, szerencsések voltunk, ez nem kérdés!

Köszönjük ez úton is mindenkinek, hogy új életet kezdhettünk ebben a csodás országban :)