Végre esik a hó!

reggeli kép :)

Gyerekkel külföldön

Ez a bejegyzés nem a nyaralásról fog szólni, bár az is könnyen hasonlíthat egy kabaréra gyerekkel. Pláne többel!  Nade én most a kivándorlás gyerekkel történő megnehezítéséről írnék, azon belül most a nyelvtanulásról.

Kupacelmélet

Mindig is megőrjítettek a lakás különböző pontjain fellelhető kupacok. Tudjátok, amik újságból  (jobb esetben már) kibontott levelekből, játékok útmutatóiból, sajtcetlikből, és a töltelékből állnak, úgymint  lego darabok, letört autóalkatrészek, ceruzák stb. A kupacok amik folyton csak nőnek, míg akkorák nem lesznek, hogy már rég nem tudjuk mik vannak bennük, és már dőlnek jobbra, balra. Majd új kupacok születnek arra alkalmas felületen.
Én személy szerint meg tudom magyarázni hogy miért alakul ki: mert odateszem ezt a levelet arra az újságra szépen rá, amit azért tettem oda, hogy majd a napokban elolvassam, és majd akkor ezt a levelet is ráér. És hopp egy kerék, na majd ha meglesz a kocsi hozzá...addig jó itt is. És lőn: kupac.
Aztán azért nem állok neki a kupacoknak, mert sok van és nem szánok rá annyi időt. És lőn: még több kupac.
A harcot már rég feladtam, egyszerűen elfogadtam a kupacainkat mint a családi élet velejáróját. Majd következtettem egy meredeket: a kupacok igazából egészen otthonossá teszik a lakást. Elég kicsik ahhoz, hogy ne legyen a házban nagy rumli (azt megoldják mások) de mégis látszik, hogy nem múzeumban élünk. Sok házban jártam már, pedáns minimalista ultramodern palotákban, de kupac mindenhol van. Ha eldugva is, de van. Úgyhogy kijelenthetem, a kupac fontos része a lakásnak, mert otthonosabbá teszi! Ez az én kupacelméletem, és mennyivel egyszerűbb mint stresszelni a kupacokon akár egy percet is :)

Szeretem a telet

Minden évszak gyönyörű. Tavasszal ahogy az élet szárnyal, ahogy kitör a zord fogságból, boldoggá és türelmetlenné tesz. Majd végre megérkezik a nyár, a szabadság érzését hozza nekem. De jól esik az őszi lenyugvás, egy kis visszafogott béke a lelkemnek. És már itt is van a tél, a meghittség évszaka. Alkalmat ad, hogy együtt lehessünk, több időt szánjunk egymásra.

Infohalmaz

Amikor eldöntöttük, hogy Svédország a cél, nem volt egyszerű dolgunk. Egy új élet elindításához sok mindenre szükség van. Nagyon sok múlik azon, mennyit tudunk arról mi vár ránk. Nem könnyű döntés, pláne amikor le kell ütni az entert az odaútra szóló jegy megvásárlásánál. Még otthoni, de kinti idegi állapotunkon, sőt a helyes döntés meghozásában és a tervezésben is sokat számít az információ. Nehéz volt megtudni teljesen alap információkat is, de szerencsém volt és páran ismeretlenül is elláttak vele.
Egyszer megígértem  hogy ha majd az itteni ügyintézés vége felé közeledek, összefoglalom. Első körben az ügyintézés menetét, majd minden mást is, anyagiakat, lakáskeresést, munkakeresését, suli-ovi intézést, és ami még jön, hátha segítségére lesz másoknak.
Tehát az egy éves procedúra röviden:

Vattkoppor - avagy egy pötty nem pötty

Végre leszámoltunk a hasfájós vírussal, ami ELŐTT még kölcsönösen biztosítottuk egymást a főnökömmel, hogy igen, szeretnék többet dolgozni, igen jó lenne ha többet dolgoznál, majd végre ennek eleget téve hétfőn leadtam a hapsikat az intézményeikben és valóban dolgoztam. Délután hív Apa, a Nagynak valami chicken izéje van, ugye ez a bárányhimlő? Naná hogy az, mi más is jöhetne keddre?!

Kutya egy világ :)

A svédek nagyon praktikusak, ez tény. És nagyon nagy állatbarátok. A metrón például ingyen utaznak az állatok, mert miért is fizetnének. A kutyákra nem adnak szájkosarat, mivel a kutyák nemcsak jólneveltek, de kiegyensúlyozottak is, mint a gazdáik. Az emberek sem fintorognak ha velük szemben egy kutya ül a gazdája lábánál, inkább mosolyognak.

Mostanól már matrica is jelzi, hogy a szélesebb bejáraton, ahol a babakocsisok is átférnek, kutyásoknak is kényelmesebb.

sima bejárat

tappancsos bejárat

Ugye milyen praktikus? :)

Hogy is van ez?

Ha nagy a kupi, akkor előbb utóbb kiborulok és ráförmedek a bandára, hogy pakoljon össze. Ez nagyjából fél nap szenvedést jelent nekik, mert csak nyűglődnek a kupi közepén, hogy jaj, nem tudom, nem megy, fáj a kezem... Agyrém.
Aztán gatyába rázom őket, és akkor összehozzák nagyjából 80% -ra a rendet. A maradékot befejezem.
Utána a nagy rendben megy a nyűglődés, hogy, mit is kéne játszani. Agyrém.
És amikor végre lefoglalják magukat, és arra ocsúdunk, hogy újra van sértetlen auránk és szabad zavartalan gondolataink, akkor ők már vígan gyártják az újabb kupit. Mint most is. Azért írhatom le mindezt, mert éppen a Nagy Sam a tűzoltó, a Kicsi pedig a társa. És éppen tüzet raknak a nappaliban. Agyrém :)

Egészségügy tesztelve!

Lassan ebben a témában is begyűjtjük a tapasztalatainkat. Lassan. Mert egyrészt nem visszük túlzásba a nagyobb bajokat, másrészt mert nem is nagyon lehet bekerülni a dokihoz, harmadrészt pedig mert bár bekerültünk, megint minden a stresszmentes svéd tempóban zajlik.

Mindennek oka van

Az életben mindennek oka van, minden okkal történik. Ebben mára biztos vagyok. Régebben sokszor feltettem a kérdést: Miért? Miért pont velem? Miért pont most? Aztán a válaszokat is megkaptam mindig.

Miért, hogyan, és a többi kérdés...

Azt hiszem a miértre a legtöbb magyar ember ma sajnos nagyon könnyen kitalálja a választ. A mi életünkben is eljött az a pillanat amikor a külföldre költözés képe az izgalmas és kalandos fantáziálásból valósággá vált.  Ez nem sokkal a második kisfiam születése után volt. Éreztük, hogy nem lesz jobb, hogy nem lesz egyhamar vége a lejtőn való száguldásnak, és elhatároztuk. Hogy elmegyünk. Oké, de hová?

Úgysem bírom ki...

... hogy ne pötyögjem le az okosságaimat idönként. Inkább nekilátok :)