Most már angolul se tudok

Ahogy már írtam, életem első svéd nyelvóráján egyből a haladó csoportban találtam magam, így volt mit bepótolnom. Napközben a iskolában, este itthon próbálom felvenni a ritmust és mellette pótolni a hihetetlen mennyiségű hiányosságomat. Ezzel nincs is gond, erre vágytam egy évig, így most vidáman beálltam a stréberek sorába. Eltelt két hét és szókincsben nagyjából, nyelvtanban pedig teljesen beértem a csoportot. A rutin viszont kifejezetten hiányzik, sokat kínlódok, hogy szóban összehozzak egy helyes mondatot, és sokszor érzem azt, hogy angolra váltok és inkább elhadarom. De ez egyre ritkábban fordul elő, sőt az utóbbi időben a buszon, a boltban, svédül szólalok meg, és rettenetesen örülök, hogy végre kezdem lecserélni az angolt. És pont amikor már nagyon odáig voltam magamtól...

El kellett intéznem egy régebbi ügyet az egészségközpontban, egy reklamációmnak a vége ez, ami azért indult, mert nem volt angol menü a telefonközpontban és így képtelen voltam lemondani egy időpontot a dokinál. Az idő pedig pénz, ezért fizetnem kéne, de így nem éreztem jogosnak. Tehát angolul kellett ügyintéznem, ami annyira bénára sikerült, hogy szerintem már csak sajnálatból is bármit elintéztek volna. Ezt még sikernek könyveltem el, de utána volt bátorságom telefonálni is egy másik ügyben, de azt az angolt amit ott bemutattam azt nem hiszem, hogy van ember a Földön aki értette. Már csak röhögni tudtam magamon, és megállapítottam, svédül még nem tudok, angolul pedig már nem. Ez egyre jobb...

Másoktól is hallottam már és magamon is tapasztalom, hogy létezik egy nyelv, amit mindenki elsajátít itt kint: svengelska. Avagy a svéd mondatokba remekül passzolnak az angol szavak, időnként észrevétlenül odakeverednek és csak a velünk szemben álló svéd ember pillanatnyi döbbent arcából jövünk rá, megint sikerült valami érdekeset mondanunk. Tehát kijelenthetjük, Svédországban svédül tanulni szórakoztató! Úgyhogy folytatom is :)