Mindig is megőrjítettek a lakás különböző pontjain fellelhető kupacok. Tudjátok, amik újságból (jobb esetben már) kibontott levelekből, játékok útmutatóiból, sajtcetlikből, és a töltelékből állnak, úgymint lego darabok, letört autóalkatrészek, ceruzák stb. A kupacok amik folyton csak nőnek, míg akkorák nem lesznek, hogy már rég nem tudjuk mik vannak bennük, és már dőlnek jobbra, balra. Majd új kupacok születnek arra alkalmas felületen.
Én személy szerint meg tudom magyarázni hogy miért alakul ki: mert odateszem ezt a levelet arra az újságra szépen rá, amit azért tettem oda, hogy majd a napokban elolvassam, és majd akkor ezt a levelet is ráér. És hopp egy kerék, na majd ha meglesz a kocsi hozzá...addig jó itt is. És lőn: kupac.
Aztán azért nem állok neki a kupacoknak, mert sok van és nem szánok rá annyi időt. És lőn: még több kupac.
A harcot már rég feladtam, egyszerűen elfogadtam a kupacainkat mint a családi élet velejáróját. Majd következtettem egy meredeket: a kupacok igazából egészen otthonossá teszik a lakást. Elég kicsik ahhoz, hogy ne legyen a házban nagy rumli (azt megoldják mások) de mégis látszik, hogy nem múzeumban élünk. Sok házban jártam már, pedáns minimalista ultramodern palotákban, de kupac mindenhol van. Ha eldugva is, de van. Úgyhogy kijelenthetem, a kupac fontos része a lakásnak, mert otthonosabbá teszi! Ez az én kupacelméletem, és mennyivel egyszerűbb mint stresszelni a kupacokon akár egy percet is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése