Ha nagy a kupi, akkor előbb utóbb kiborulok és ráförmedek a bandára, hogy pakoljon össze. Ez nagyjából fél nap szenvedést jelent nekik, mert csak nyűglődnek a kupi közepén, hogy jaj, nem tudom, nem megy, fáj a kezem... Agyrém.
Aztán gatyába rázom őket, és akkor összehozzák nagyjából 80% -ra a rendet. A maradékot befejezem.
Utána a nagy rendben megy a nyűglődés, hogy, mit is kéne játszani. Agyrém.
És amikor végre lefoglalják magukat, és arra ocsúdunk, hogy újra van sértetlen auránk és szabad zavartalan gondolataink, akkor ők már vígan gyártják az újabb kupit. Mint most is. Azért írhatom le mindezt, mert éppen a Nagy Sam a tűzoltó, a Kicsi pedig a társa. És éppen tüzet raknak a nappaliban. Agyrém :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése